A rádiózás története, a rádiózás kialakulása időben egy igen hosszú folyamatot ölel fel. A rádió megszületése nem kapcsolható kizárólag egy zseniális feltaláló nevéhez, hanem egy  hosszú folyamat eredményeként valósulhatott meg. Nagyon sok természettudós, fizikus, kémikus, mérnök, feltaláló időben és térben, nagyon távol eső területeken végzett munkájának összegződése tette lehetővé a rádió megszületését. A rádió szó a latin radius (sugár) szóból származik, ami arra utal, hogy az elektromágneses hullámok a térben minden irányban szertesugárzódnak. Ezért a rádió fogalma alá tartozik mindaz, ami az elektromágneses hullámok előállítására, azok kisugárzására, ezek észlelésére és vételéhez szükséges. A következőkben bemutatjuk a RÁDIÓ megszületéséhez vezető út legfontosabb állomásait és  azokat a szerencsés résztvevőket, időrendi sorrendben, akik kísérleteikkel, találmányaikkal hozzájárultak a RÁDIÓ megszületéséhez. A történet a  XVII. században kezdődik el, amikor egyes csillagászok elég bölcsnek érezték magukat, hogy megpróbálják megérteni a fény jelenségét. „Mi a fény?” Míg mások a mágnességet kutatták.

William Gilbert (1544-1603) I. Erzsébet angol királynő udvari orvosa 1600 körül kimondja, hogy a földünk egy nagy állandó mágnes és minden anyag szigetelő vagy vezető.

Sir Isaac Newton (1642-1727) angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus a korábbi fizikai kutatások eredményeit egyszerű matematikai alaptörvényekbe foglalja össze. 1687-ben leírja az egyetemes tömegvonzás törvényét. Azt vallja, hogy a kísérletezés nem elég, matematikailag is bizonyítani kell az eredményeket. A modern történelem egyik kiemelkedő tudósa.

Benjamin Franklin (1706-1790) amerikai politikus, természettudós, filozófus, közgazdász az egyetemes történelem kimagasló személyisége, 1750 körül leírja a villamos áram jelenségét, bevezette a pozitív és negatív töltés fogalmát, majd bizonyította a villám elektromos voltát. Megalkotja az első lemezkondenzátort.

Alessandro Volta (1745-1827) olasz fizikus elsőként készít elektromos áramforrást. Megismétli a Galvani-féle kísérletet és megállapítja, hogy a villamosság két érintkező fémből keletkezik. Ez a felismerés vezeti el a Volta elem feltalálásához, illetve a Volta-oszlop (1800) megalkotásához. Több galvánelem összekapcsolásával nagy kapocsfeszültséget ér el kis áramerősség mellett. Találmányával megteremti a további fejlődés útját.

Hans Christian Oersted  (1777 – 1851) dán fizikus, vegyész a XIX. század egyik nagy tudósa, fontos szerepet játszik az elektromágneses jelenség felderítésében. 1820-ban felfedezi, hogy az iránytű eltérül, ha a közeli huzalban folyó áramot ki- vagy bekapcsolják. Ez megmutatta, hogy az elektromosság és a mágnesesség egymással kapcsolatban álló jelenség. A mágneses térerősség egységét az ő tiszteletére nevezték el Oerstednek (örszted).

André-Marie Ampere (1775-1836) francia fizikus jelentős munkát végzett az elektromágnesesség kutatásában. Kutatta az elektromos "molekuláris áramok" elméletét. Fölfedezte az áramtól átjárt vezetők egymásra gyakorolt erőhatásának törvényszerűségét, erről 1820. szeptember 18-án előadást tartott és 1823-ban megfogalmazta a törvényt is. (Ampere-törvénye), Megállapította a mágnestű elektromos erőtérben történő eltérítésének szabályait (Amper-szabály). 1832 októberében  generátorához elkészíti az első egyenirányítót. Őt tekintjük, az elektrodinamika megalapozójának és tiszteletére nevezték el az áramerősség mértékegységét ampernak (A).

George Simon Ohm (1789-1854) német fizikus nevét az elektromosságtan egyik, róla elnevezett alaptörvényével örökítette meg. Pontos mérésekkel kimutatta az Ohm-törvényt, valamint az ellenállásnak a vezetőtől és a keresztmetszetétől való függését is. Különböző anyagok között ellenállási sorrendet határozott meg. Kísérleti törvényeit 1827-ben elméletileg is alátámasztotta.

Michael Faraday a modern elektrotechnika alapítója 1831-ben felfedezte az elektromágneses indukciót. A szaggatott és a váltakozó áram indukció útján áramot gerjeszt egy tőle független másik áramkörben. Az ő felfedezéseit követően az indukciót a gyakorlatban alkalmazva különböző indukciós gépeket (dinamók, generátorok, transzformátorok) készítettek. A Maxwell-féle elektromágneses fényelmélet kísérleti alapjait is Faraday kutatásai adták. 1843-ban kimutatta az elektromos töltés megmaradásának elvét. Faraday rotációinak (1845) nevezik azt a jelenséget, amely a fény és a mágnesesség kapcsolatára elsőként mutatott rá. Felismerte, hogy a lineárisan poláros fényt bocsátunk a mágneses erővonalak irányával párhuzamosan, akkor a kilépő fény polarizációs síkja elfordul. Megalkotta az erőtér fogalmát, ami az elektromos és a mágneses jelek értelmezésében fordulatot jelentett: erővonalakra írta le a mágneses és villamos erőtereket.

Samuel Morse (1791-1872) a villamos áram elektromágneses hatására épülő első igazán használható telegráfot 1840-ben megszerkeszti. Megalkotja a híres MORSE KÓDOT. Már a táviratozás kezdeti idején gondolkodtak azon, miképpen lehetne a Morse-jeleket sodronyvezeték nélkül egyik helyről a másikra továbbítani. Az első kísérletezők a földet és a vizet akarták a villamos áram vezetésére, drótok helyett felhasználni. Morse és Gale 1842-1844 között sikeres kísérleteket hajtottak végre és vízen át 2 km-es távolságra távirati összeköttetést létesítettek.

James Bowman Lindsay (1799-1862)  skót feltaláló 1854-ben No. 1242 számon jegyezik be találmányát, amelynek lényege, hogy üzenetet továbbít vezeték nélkül a vizet felhasználva vezető közegként.
Ettől az időtől számítva sorra alakulnak meg Európában és az Egyesült Államokban a kísérletezéssel foglalkozó laboratóriumok.

Thomas Alva Edison (1847-1931) amerikai kutató, feltaláló, 1877-ben feltalálja a fonográfot, a lemezjátszó ősét. 1878-ben bemutatja az első szénszálas lámpát, ami 45 óráig világított. 1881-ben felfedezi a termikus emisszió jelenségét. 4 év alatt több, mint 400 találmányát jegyzik be és 1000-nél is több találmány kötődik nevéhez. Edison Fort Myers-i téli hónapokban használt otthona. Ma már csak műemlék és egy kis múzeum is megtalálható benne.

	Edison féle lámpa 1890-ből.

1877-ban Graham Bell feltalálja és megalkotja a Telefonját, amely emberi beszéd közvetítésére alkalmas volt. Ehhez szükséges volt, hogy D. E. Hughes feltalálja a mikrofont. 
A telefon és a telefonos hálózatok, valamint kapcsolóközpontok ettől kezdve óriási fejlődésnek indulnak. Ebben egy különleges állomás volt a Puskás Tivadar által feltalált telefonközpont és később kifejlesztett és megalkotott, telefonhírmondó, mely a vezetékes rádióadás első megvalósítása volt.

Az igazi áttörést Henrik Hertz (1857-1894) által felfedezett elektromágneses hullámok alkalmazása hozza meg 1888-ban. Elektromos árammal gerjeszt, alacsony frekvenciás elektromágneses hullámokat és azokat detektálja. Hertz tehát felfedezte és kísérletileg igazolta az elektromágneses hullámok térben való terjedését és azt, hogy terjedési sebességük, megegyezik a fény terjedési sebességével. (Utóbbit 1864-ben James Maxwell már elméletben kimondta, de nem bizonyította.) Ezzel elvben H. Hertz lehetővé tette az elektromos hullámokkal működő távírót és előkészítette talaját Guglielmo Marconi találmányának, a drótnélküli távíró számára 1896-ban.

Hertz és Maxwell	Maxwell

Nikola Tesla (1856-1943) szerb fizikus, mérnők, feltaláló. Elektromérnökként karrierje Budapesten indul egy telefontársaságnál, a Puskás fivéreknél. Itt születik első találmánya is: egy távbeszélő-erősítő. Amerikába megy, ahol Tesla megalkotja az első háromfázisú váltóáramú dinamót. Több mint negyven szabadalmat jelentet be a váltóáramú áramellátással, a hozzá tartozó motorokkal, dinamókkal és áram elosztási rendszerekkel kapcsolatban. Ebben az időszakban nagy küzdelem bontakozik ki az Edison által erőltetett egyenáramú és Tesla-Westinghouse váltóáramú rendszere között. Később a rádióhullámokkal kezd el foglalkozni. Úttörő szerepe volt a rádiózásban. 1891-ben alkalmazza először a földelést, ami jelentősen megnövelte a szikratávírók hatótávolságát az adó és a vevő oldalon egyaránt. 1896-ban szabadalmaztatja a rádió (vevő)készüléket és publikálja vázlatait az adatátvitel alapjairól. Híres találmánya a Tesla tekercs, amelynek ötletét sok területen használják. 146 találmányi szabadalmat jegyeztek be a neve alatt. Tesla az egyik legelfeledettebb fizikusok egyike. Talán ma már nem is tudják az emberek, milyen mértékben gazdagította tevékenységével a fizikai ismereteket. Sokan csak annyit tudnak róla, hogy a mágneses térerősség (Tesla) róla kapta a nevét. Azt is kevesen tudják, hogy 1943-ban az amerikai találmányi hivatal elfogadta az évekkel korábban benyujtott fellebezését és Marconitól visszavonták a találmányi bejegyzést. Marconi Nikola Tesla asszisztense volt Amerikában, ahol láthatta kutatásait és annak eredményeit. Marconi 1901-ben sikeresen bemutatta a rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását. A rádió feltalálásáért 1909-ben fizikai Nobel-díjat kapott. Tesla beperelte, azzal a váddal, hogy Marconi ellopta a találmányát. A tárgyalások többször megszakadtak és elhúzódtak, végül 1943-ban, Tesla halála után az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága hivatalosan is Teslának tulajdonította a RÁDIÓ feltalálását. A jelentés alapján Tesla szabadalmát már 1896-ban, négy évvel korábban bemutatta. Marconitól ezért megvonták a rádió feltalálásának elsőségét.

Nikola Tesla	Tesla Kolorádóban tartott bemutatója

Alexander Sztyepanovics Popov (1859-1905) orosz tudós 1895. május 7-én Péterváron az orosz fizikusok társulatának bemutatja a rádiót (antenna és vevőkészülék) és 60 méter távolságra morzejeleket továbbított. A kísérlete abból állt, hogy elektromos hullámok keltésével kb. 60 méterre elhelyezett csengő a jelek hatására megszólalt. Találmányát nem jelenti be (feltételezhető, hogy nem jelentheti be), mert Popov katonatiszt volt és találmányát hadititoknak minősítették. 1896-ban Popov Nyugat-Európában is bemutatót tart és megpróbálja meggyőzni a közvéleményt az elsőbbségéről Marconival szemben, de ez nem sikerül neki. A véletlen segíti őt abban, hogy feltalálja a viharjelző készüléket. Egy közelgő viharban a bekapcsolva maradt vevőkészülékével vette a vihar elektromágneses kisüléseit.

Guglielmo Marconi (1874-1937) olasz feltaláló nevéhez fűződik a drótnélküli távíró feltalálása. Ebben az időben Hertz által felfedezett elektromágneses hullámok természetét több feltaláló, szinte egy időben akarja a gyakorlatban is hasznosítani. Popov 1895-ben, Oliver Lodge 1894-ben egy egyetemi kollégiumban szintén bemutatja kísérleteit, 1895-ben Jagadis Bose Indiából egy hasonló készüléket mutat be. Végeredményben 1896. július 2-án Marconi elektromágneses hullámokon alapuló távközlési rendszerének szabadalmi bejegyzése 1209. számon megtörténik. Londonban, ahol bemutatta a találmányát gyárat alapít. Egymást követik a bemutatók, közben tovább fejleszti rendszerét és egyre nagyobb távolságokat hidal át. Az első drót nélküli berendezést a Marconi Telegraph Co. Ltd. állította fel Wight szigeten (Anglia). Később a transzatlanti rádiózás lett a fő célja. Dél-Angliában, Poldhulban felállít egy minden eddiginél erősebb állomást és 1901. novemberében St. Johnsban (Új-Foundland, Kanada) felépíti a vevőállomást, amelyet ma Signal Hillnek neveznek. 1901. december 12-én vette az első morze jeleket (egy S betűt, három rövid leütés a morze billentyűn) az óceán túlpartjáról, Cronwallból. 1909-ben (Braunnal megosztva) Nobel-díjat kap. Karl Ferdinánd Braun német fizikus, egyetemi tanár a katódsugárcső feltalálója.

Marconi	Első készülékével, 1896-ban, Londonban

Sir John Ambrose Fleming (1849-1945) angol elektromérnök, fizikus a Marconi-társaság fizikai tanácsadója kifejleszti a két elektródás elektroncsövet, amit vákuum diódának, Fleming csőnek neveznek el. 1904-ben először alkalmazta az elektroncsövet rádiódetektorként. Felfedezi a detektoros rádiót.

Fleming	Fleming cső	Fleming oszcillációs csöve

A vákuum diódát aztán Lee de Forest (1873-1961) amerikai fizikus fejleszti tovább. 1905-ben megalkotja a triódát azzal, hogy az izzó katód és az anód közé elhelyez egy úgynevezett rácsot. Találmánya tulajdonképpen egyszerű, de gyakorlati alkalmazásának jelentősége szinte felbecsülhetetlen. A trióda alkalmazásával, egy sokkal érzékenyebb detektálást tud megvalósítani. Sokszorosan felerősíti a gyenge jeleket. Felismeri a visszacsatolás elvét és ezzel a triódát, mint erősítő elemet használja fel az elektromágneses jelek detektálására.

A RÁDIÓ MEGSZÜLETETT! Óriási fejlődés következik be, amely a világ arculatát teljesen megváltoztatja.

1906-ban alkalmazzák először a kristálydetektort. A legelső rádiók vezeték nélküli kristálydetektoros vevőkészülékek voltak. Ezt a típust az amerikai G. W. Pickard találta fel 1906-ban. A detektoros rádiónak az volt az előnye, hogy a működtetéséhez nem volt szükség hálózati áramra vagy telepekre, a hátránya viszont az volt, hogy csak a közeli, nagy teljesítményű adásokat tudta venni, és az állomáselválasztó képessége is gyenge volt. Ráadásul ezt a készüléket egyszerre csak egy személy hallgathatta fejhallgatóval. Igaz, egy régi humoros reklám azt üzeni "Gyere el a partira, de hozzad el a saját fejhallgatódat!"

A XX. század első részében a drótnélküli telegráf, illetve a rádió távközlés rohamos fejlődésnek indul és már olyan méreteket ölt, hogy szükségessé válik a nemzetközi összefogás és szabályzatok kialakítása. Először 1903-ban, másodszor 1906-ban Berlinben tartanak nemzetközi rádióértekezletet, majd 1912-ben Londonban, tartják meg nemzetközi konferenciát, melyben a rádiótávközlést és a rádióadásokat nemzetközileg szabályozzák. Berlinben 27 állam, Londonban 43 állam csatlakozik a rádió fejlesztésének munkájához.

Alexander Meissner osztrák technikus nevéhez fűződik az úgynevezett Meissner oszcillátor feltalálása. Így 1913-tól lehetővé válik a stabil frekvencián való rádiótávközlés kifejlesztése. Ö találja fel és alkalmazza először a rádiótechnikában a szuperheterodin elvet. Ma már szinte kizárólag szuperheterodin vevőkészülékek működnek. Az antennából bejövő jeleket átalakítja egy úgynevezett középfrekvenciás jellé, majd ezt felerősíti, demodulálja és ez a jel jut el a hangszóróba. Ezáltal a vevőkészülékek érzékenysége, szelektivitása (az egyes adók különválasztása) megnövelhető.

Beköszönt az elektronika korszaka!

Megjelennek az első elektroncsöves készülékek. Elektroncsöves készülékeket már az I. világháború idején gyártottak katonai célokra. A kép osztrák rádió-felderítőket mutat 1918-ból.     Az első rádióműsort 1914-ben sugározzák a belgiumi Lackenben, 1921-ben pedig Pittsburghben útjára indul az első rendszeres adás. A rádióműsor-szórás hamarosan Európában is elterjed: 1922-ben megalakul a British Broadcasting Co. Ltd. (BBC), és Németországban két magántársaság megkezdi a rádió sugárzást.